A csöves

Néhány napig volt szerencsém a fent látható doboz megszólaltatásában hallgatni zenét otthon. Ő egy erősítő, régi rádiókból kiszerelt csövek  a főalkatrészei. Egy ismerősöm készítette, és a szerkezet épp arra vár, hogy egy szebb, méltóbb házba kerüljön. Valami szép feketére lakkozott fadobozba.

Nem vagyok audiofil, de azért igényes. A saját erősítőm nem egy nagy szám, de nem is rossz. Ehhez képest megdöbbentő volt hallani ezt az apró jószágot. A zene sokkal valódibb, sokkal élőbb lesz általa, az egyszerű zenehallgatás igazi élménnyé válik.

Eszternek van egy kedvenc felvétele Diana Krall-tól. Többek között azért is szereti annyira, mert ahogy a dal vége lecseng, van még egy-két másodpercnyi áhitatos csend, mielőtt megszólal a taps. Most kiderült, hogy nincs. Illetve, hogy van még egy hang a dal végén,  egy óvatos, nagyon halk zongorahang, csak eddig sosem hallottuk.

Az ismerősömnek az a terve, hogy egy kisebb szériát gyárt majd a csövesekből. Egy vevője már van. Már megint valami olyasmit érzek szükségesnek, amiről egy hete még azt sem tudtam, hogy létezik.