A múlt héten az unokahúgaim anyák napi előadásán jártam, tettem egy villámlátogatást, hogy én is felköszönthessem az anyukámat. A Lányok kezdték a műsort. Bár én még nem vagyok anya, de megbeszéltem magammal, hogy ha az leszek, ne felejtsem el benyugtatózni magam az ilyen események előtt, ugyanis nagyjából az első harminc másodperc után eleredtek a könnyeim.:)
olvass tovább...»
Akik követnek minket a Facebookon is, már tudják, hogy márciusban elkészítettük az első letölthető háttérképeinket. Mivel úgy tűnik, hogy szeretitek őket, és mi is nagyon élvezzük az ötletelést és az alkotást, ezentúl minden hónapban lehet számítani hasonlóra.:) Ebben a hónapban már készült nyomtatható naptár, és timeline-borítókép is.
olvass tovább...»
Ez egy olyan kérdés, ami biztos mindenkiben felmerült már.:) Bennünk is. Továbbgondoltuk egy kicsit a dolgot, és az elmúlt hetekben folyamatosan azon ötletbörzéztünk, hogy mi mindenen múlik, hogy akit fotózunk, elégedett legyen azzal, ahogy kinéz a képeken. Regényt írhattunk volna arról, hogy nekünk, fotósoknak mire kell odafigyelnünk, illetve adná magát egy pszichológiai esszé is önbizalomról, testképről, arról, hogy magaddal kell rendben lenned ahhoz, hogy elégedett légy egy képpel saját magadról…
olvass tovább...»
Még januárban megkértünk néhány barátot, hogy a segítsenek (egy teljesen élményközpontú fotózós délután keretei között) felmérni a terepet egy stúdióban, ahol még nem jártunk azelőtt. A jelszavak: játék, móka, tapasztalatszerzés.:)
olvass tovább...»
A híradó szerint mindenki vagy “felkészült a havazásra”, vagy “küzd a hóhelyzettel”, vagy valami hasonló. Tény, hogy okozhat kellemetlenségeket, no de azért egy kis hó mégsem a világvége… ráadásul szép, fehér, hangulatos, mókás…:)
olvass tovább...»
… pontosabban nem is babákról, hanem egy gyönyörű, kék szemű babáról, akit Ritának hívnak. Megmagyarázom, miért a többes szám: ez már a második év, amikor a legnépszerűbb keresőszó, amivel ránk találnak, a “képek babákról”. (Utána következik a “babás képek” és a “cuki babák”, nagyjából.) Eddig nem nagyon kényeztettük el azokat, akik ilyen képeket szerettek volna látni a blogban, úgyhogy nagyon örültünk, amikor Rita szülei megkértek, hogy fotózzuk a kislányukat.
Már Facebookon is írtam, de muszáj megismételnem: ez volt eddigi pályafutásunk legkalandosabb fotózása!:)
De hogy az elején kezdjem: Flórával együtt táboroz(tat)tunk a nyáron, és már akkor beszélgettünk róla, hogy jó lenne egy sorozatot csinálni együtt, ha visszamentünk a városba… sajnos egészen december elejéig halasztódott a megvalósítás. Közben viszont úgy alakult, hogy bejuthattunk a már elkészült, de egyelőre (sajnos még mindig) zárva tartó Rácz fürdőbe. Ha korábban (mondjuk még szeptemberben) érkezünk, ez lett volna a tökéletes helyszín: gyönyörű, igényes terek, látványos burkolatok, szép fények, plusz egy valóságos időutazás: a fürdőben sétálva a 16. századból simán átlibbenhetsz a tizenkilencedikbe, majd szinte átmenet nélkül a huszonegyedikbe.:) (Akit érdekelnek a részletek, elindulhat például innen , sok érdekes infót lehet találni a fürdőről az interneten.) Így kicsit másképp alakult a dolog.
olvass tovább...»
…és azt kell mondjam, komoly kihívás volt… de izgalmas is, nagyon élveztük! Mivel amennyire tudom, első sorban nem fotósok olvasnak minket, megkíméllek titeket a szakszavaktól, a lényeg a lényeg: nagyon nehéz volt.:) Mert hát mi tudja megnehezíteni egy rendezvényfotós dolgát?
Na, hát itt az összes feltétel adott volt ahhoz, hogy vért izzadjunk.:)
olvass tovább...»
