… pontosabban nem is babákról, hanem egy gyönyörű, kék szemű babáról, akit Ritának hívnak. Megmagyarázom, miért a többes szám: ez már a második év, amikor a legnépszerűbb keresőszó, amivel ránk találnak, a “képek babákról”. (Utána következik a “babás képek” és a “cuki babák”, nagyjából.) Eddig nem nagyon kényeztettük el azokat, akik ilyen képeket szerettek volna látni a blogban, úgyhogy nagyon örültünk, amikor Rita szülei megkértek, hogy fotózzuk a kislányukat.
Már Facebookon is írtam, de muszáj megismételnem: ez volt eddigi pályafutásunk legkalandosabb fotózása!:)
De hogy az elején kezdjem: Flórával együtt táboroz(tat)tunk a nyáron, és már akkor beszélgettünk róla, hogy jó lenne egy sorozatot csinálni együtt, ha visszamentünk a városba… sajnos egészen december elejéig halasztódott a megvalósítás. Közben viszont úgy alakult, hogy bejuthattunk a már elkészült, de egyelőre (sajnos még mindig) zárva tartó Rácz fürdőbe. Ha korábban (mondjuk még szeptemberben) érkezünk, ez lett volna a tökéletes helyszín: gyönyörű, igényes terek, látványos burkolatok, szép fények, plusz egy valóságos időutazás: a fürdőben sétálva a 16. századból simán átlibbenhetsz a tizenkilencedikbe, majd szinte átmenet nélkül a huszonegyedikbe.:) (Akit érdekelnek a részletek, elindulhat például innen , sok érdekes infót lehet találni a fürdőről az interneten.) Így kicsit másképp alakult a dolog.
olvass tovább...»
…és azt kell mondjam, komoly kihívás volt… de izgalmas is, nagyon élveztük! Mivel amennyire tudom, első sorban nem fotósok olvasnak minket, megkíméllek titeket a szakszavaktól, a lényeg a lényeg: nagyon nehéz volt.:) Mert hát mi tudja megnehezíteni egy rendezvényfotós dolgát?
Na, hát itt az összes feltétel adott volt ahhoz, hogy vért izzadjunk.:)
olvass tovább...»
Volt nekünk egy kisbabás bejegyzésünk nagyjából két évvel ezelőtt. Emlékeztek még Zsófira? Ilyen gyönyörű nagylány lett belőle, aki gyorsabban szalad, mint gondolnátok, nagyon csibész, szereti a kölesgolyót, és csak akkor áll meg, amikor a Jégkorszak van a tévében. (Még jó, hogy megvan DVD-n, különben csupa bemozdult Zsófi-képünk lenne! :-) )
olvass tovább...»
A közelgő mindenszentek-hétvége apropóján többször is beszélgettünk az elmúlt hetekben ünneplésről, hagyományokról, a hagyományok eredetéről, és a különféle szokások előnyeiről-hátrányairól. A halottak napját, ahogy mifelénk “ünneplik” (kifelé, sok-sok virággal, sok vendéggel, idegeskedéssel), egyikünk sem szereti túlságosan. Egyetértünk abban, hogy “régen rossz, ha csak ilyenkor emlékezel.” Szívesebben emlékezünk bármikor máskor, év közben, amikor előkerül egy-egy vicces sztori, régi fénykép, vagy amikor olyan dolgokat élünk át, amiket szívesen megosztanánk azokkal, akik már nincsenek velünk. Azért kimentünk a temetőbe, és gyújtottunk egy-egy gyertyát, de nem akartuk, hogy ez az ünnep gyászról és szomorúságról szóljon. Szinte biztos vagyok benne, hogy azok az emberek, akikre gondoltunk, egyet értenének velünk abban, hogy halottak napján nem depressziósnak lenni nem szentségtörés.
olvass tovább...»
“Ahhoz, hogy a gyerekek fölnőjenek, nem kell külön szoba, mindegyik szobába külön tévé, a gyermekneveléshez család kell.”
(Papp Lajos)
A blog belső kezelőfelületén van egy olyan doboz, ahol mindig olvasható egy idézet, amelynek a témája általában a tudás, kreativitás, kitartás háromszögön belül helyezkedik el. Ma, ahogy megnyitottam az oldalt, hogy megírjam a legutóbbi családfotózásunkról szóló bejegyzést, ezt az idézetet dobta a gép. :) Bele lehet kötni abba, amit mond, lehet rajta fogást találni, de az alapvető mondandójával vitatkozni szerintem nehéz, és azt hiszem, ennél jobb mottó nem is kell a következő fotósorozatunk elé.
olvass tovább...»
Amit Rómában látott, minden a végzetesség jegyében állt. Máskor is találkozott már ezzel az érzéssel, hogy egy hajnali sétán vagy egy különös késő nyári délutánon minden megtelik ritka és szavakban ki nem fejezhető értelemmel, de itt ez az érzés egy pillanatig sem hagyta el. Máskor is messzefutó sejtelmeket ébresztettek benne az utcák és a házak, de soha annyira, mint Róma utcái, palotái, romjai, kertjei. Nem voltak egyes külön épületek, amelyek szívéhez nőttek, hanem az egész Róma életének legnagyobb városélménye volt. “
(Szerb Antal, Utas és holdvilág)
olvass tovább...»
Direkt nem azt írom, hogy véget ért, vagy elbúcsúztattuk, vagy valami ilyesmi. Igen, véget ért egy szuper nyár (reméljük, nektek is az volt!), a vakáció, a lazulás, de ez csak az érem egyik oldala! Kezdődik egy gyönyörű, remélhetőleg napsütéses ősz, egy újabb pörgős, munkával teli időszak, egy tanév, annak, akit érint, és még sok-sok más új, izgalmas dolog… (erre felénk is, úgyhogy figyeljetek…!;))
olvass tovább...»
