-Te hiszel a születés utáni életben?
-Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
-Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne az ki?
-Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
-Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni – ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk . De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
-De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
-De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
-Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
-A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
-Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
-Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
-No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.

Hogy mit gondolhat és érezhet Ági pocakjában Panka, aki hamarosan megérkezik hogy megtapasztalja a születés utáni életet, azt nem tudom… de sok-sok örömöt, nevetést, játékot és napfényt kívánok neki hozzá! :)

nagyon kellemes húsvéti ünnepeket!:)

A képekre kattintva a Facebook oldalunk “Háttérképek” mappájához juttok, ahol a  következő formátumokban érhetők el a fotók:  1920×1200, 1280×1024, 1024×600, és 851×315

…ehelyett viszont úgy döntöttünk, hogy azokat a dolgokat szedjük inkább össze, amelyeknek ti veszitek hasznát, akik (akár először, akár sokadszor) a kamera elé álltok. Az eddigi tapasztalataink, és a ti kérdéseitek alapján összegyűjtöttünk  egy csomó tanácsot és ötletet a fotózásra való felkészüléssel kapcsolatban.  Olyan kérdésekkel foglalkozunk, mint “Mit vegyek fel?”, “Hogyan sminkeljek fotózáshoz?”, “Mit vigyek magammal?”, “Mit tehetek, hogy jól nézzek ki a fotókon?”

Reméljük, hasznosnak találjátok majd az összeállításunkat. Kellemes olvasást, és nagyon jól sikerült képeket kívánunk!:)

Az anyagot innen tölthetitek le, kérünk majd tőletek egy email címet, így automatikusan értesülhettek majd a későbbi újdonságainkról is.

Mosolygós, pörgős, aktív modellünkhöz , Nórihoz (a.k.a Süti. Vagy fordítva?:)) egy szabadtéri fotózás jobban passzolt volna, a fejünkben színes, street arttal borított falak elé képzeltük őt, vagy azok közé a színes labdák közé a játszóházakban, és a szikrázó napsütés is fontos eleme lett volna  a koncepciónak. :) Napsütés és graffiti nem volt, ott volt viszont Süti, plusz sok szuper felszerelés a világításhoz, néhány papírháttér, lufi, sok színes ruhadarab, és egy piros asztalt is találtunk a műtermi kellékek között.:) Kis stábunkhoz csatlakozott még Balázs, aki videó formájában rögzítette az eseményeket, hamarosan ezt is megmutatjuk.:) (A fotókon látható fiatalember ismerős lehet innen.;))

A magam részéről úgy érzem, a foglalkozás elérte a célját, kipróbáltuk a Wtamas stúdiót, és tetszett, nagyon sok értékes tapasztalatot szereztünk, és közben még jól is szórakoztunk.:) Meg utána is, mint a mellékelt ábra mutatja.:) (A rögtönzött “csapatépítő megbeszélés” helyszíne a Spontán 8 Café volt, amit szívből ajánlunk mindenkinek!)

Végül, de nem utolsó sorban, ha tetszettek a képek, like!

Mi úgy döntöttünk, inkább örülünk neki, mint a gyerekek.;) Hétvégén az első dolgunk volt kimenni a szabadba, és -szánkó híján- nagyokat sétáltunk, “várost hódítottunk”, forralt boroztunk, fényképezgettünk. Hóembert építeni nem sikerült sajnos, sőt, a hó olyannyira nem állt össze, hogy még a hagyományosnak tekinthető hógolyótámadást is megúsztam.:) (Nem bánom, általában Dani jön ki belőle jobban, pocsékul célzok…)

Zene a képekhez: számomra sok éve már ez a havazás dallama, nincs tél, nincs hóesés nélküle.

Udvaros Dorottya: Hóesés

Zene: Dés László
Szöveg: Bereményi Géza

Arra jutottam, hogy babát fényképezni is nagyon szeretek.:) Szerintem ezzel nem vagyok egyedül, ahogy a mellékelt ábra mutatja.;)

Szóval itt is mondom, amit a Facebookon már mondtam: hozzatok nekünk méég  babákat! :)

De hogy az elején kezdjem: Flórával együtt táboroz(tat)tunk a nyáron, és már akkor beszélgettünk róla, hogy jó lenne egy sorozatot csinálni együtt, ha visszamentünk a városba… sajnos egészen december elejéig halasztódott a megvalósítás. Közben viszont úgy alakult, hogy bejuthattunk a már elkészült, de egyelőre (sajnos még mindig) zárva tartó Rácz fürdőbe.  Ha korábban (mondjuk még szeptemberben) érkezünk, ez lett volna a tökéletes helyszín:  gyönyörű, igényes terek, látványos burkolatok, szép fények, plusz egy valóságos időutazás:  a fürdőben sétálva a 16. századból simán átlibbenhetsz a tizenkilencedikbe, majd szinte átmenet nélkül a huszonegyedikbe.:) (Akit érdekelnek a részletek, elindulhat például innen , sok érdekes infót lehet találni a fürdőről az interneten.) Így kicsit másképp alakult a dolog.

Az igazi kalandot az jelentette hogy a fürdőben központi világítás van, és hát azt nem kapcsolták fel a kedvünkért. :) (Egyedül a bejáratnál lévő térben égett néhány lámpa.) Alapvetően sötét, borongós napon jártunk ott, de azért egy ideig még volt elég fény a tájékozódáshoz…aztán teljesen ránk sötétedett. Fejlámpával felszerelkezve bolyongtunk az épületben, extra félelmetes horrorjeleneteket képzeltünk el, és mindeközben megpróbáltunk fotózni is. :) A mobilitás jegyében kis rendszervakukat és ernyőket vittünk csak magunkkal, mindez nulla azaz nulla környezeti fénnyel kiegészítve rendesen megdolgoztatta a kreativitásunkat! A módszer a következő volt: az egyikünk, aki épp nem fotózott, elemlámpával világított a modellünk arcára, hogy a másik tudjon fókuszt találni, és valami minimális szinten instruálni. Fló hol fázott, hol melege volt,és főleg nem látott semmit, de profi modell módjára hősiesen viselte a megpróbáltatásokat.:)

Nem ez lett a legjobb sorozatunk, és tervben is van a folytatás (kizárólag szikrázó napsütésben!:)), de azért örömmel mutatjuk meg ezeket a képeket, mert nem fotóztunk még ilyen különleges helyszínen, és mert minden nehezítés ellenére nagyon-nagyon jól szórakoztunk!:) Mit szóltok?

• sötétség
• mozgás
• éles fények
• nincs lehetőség sem instruálásra, sem ismétlésre
• bárhol vagy, útban vagy

Na, hát itt az összes feltétel adott volt ahhoz, hogy vért izzadjunk.:)Alapvetően töksötét volt a terem, és kemény, színes (díszítő)fényekkel világították meg a táncteret, és/vagy az embereket. (Nem ám a tornaterem neonfényei…profin nézett ki, ilyet még szalagavatón nem láttam.) Amikor erős, sárga volt a fény, arra kellett vigyázni, hogy ne égesse ki az arcokat és a fehér ruhákat, amikor viszont a színes lámpák világítottak, hirtelen nagyon sötét lett, és a bemozdulásokat kellett valahogy megúszni…alapvetően igyekeztünk nem telibe vakuzni, hanem megőrizni a terem fényeinek hangulatát. Olyan szép volt, kár lett volna, ha nem látszik belőle semmi.  A táncoknál: gyakorlatilag sportfotózás sötétben.:)  Bónuszként ugye volt kb. 70 emberünk, és a cél ilyenkor az, hogy mindenkiről készüljön jó fotó. (Pont, mint a Funside-nál, csak ott van erre egy hetem, amit éjjel-nappal a gyerekekkel töltök.)  Ja, és nem tudom hány anyuka és nagymama átkozott meg egy este alatt, amikor is folyton beszaladgáltam eléjük, sőt a fotóikba, és attól tartok, videóikba is… Szóval, ez kemény, na.:) Ez az a munka, amit nagyon nem ajánlok kezdőknek, a gépükkel és a vakujukkal most ismerkedőknek, mert nagyon könnyű elszúrni. Ha 3-4 éve futok bele egy ilyenbe, lehet, hogy egy életre elmegy a kedvem a fotózástól…:D De úgy érzem, hogy voltunk elég rutinosak és felkészültek ahhoz, hogy ebből a többszörösen is nehezített helyzetből kihozzuk, amit lehet. Jó, stúdióban, vagy a szabadban tudnánk a fiatalokról előnyösebb portrékat is készíteni, de hát az egy másik történet.

Maga a szalagavató egyébként szuper volt, nagyon rendben volt a szervezés, és igazán tetszettek a táncok is (Imádtam az electro-swinget!:)), látszott, hogy mindenki rengeteg energiát fektetett ebbe az estébe. Megérte, így kell kinéznie egy szalagavatónak.:) (OFF Nem úgy, mint ahogy anno a sajátom kinézett. ON) Azt hiszem, jó lehet ebbe a suliba járni.

Toldysok, itt is köszönjük a lehetőséget, és sok sikert kívánunk nektek a továbbiakhoz!

Eszter és Dani

Így esett, hogy életünkben először nyitottunk egy kicsit a felszabadultabb, vidámabb Halloween irányába, amit eddig a Valentin naphoz hasonló, erőltetett jövevénynek tartottunk, és ehatárolódtunk tőle. Fogtam magam például, és utánaolvastam a Halloween történetének: megtudtam, hogy egy az évszakok változását ünneplő kelta hagyományból ered, és így rögtön közelebb is éreztem magamhoz. Számomra  egy ideje a húsvét is egyfajta “tavaszünnep”, miért ne foghatnánk fel ezt a hétvégét “ősz-ünnepként”?

Fogtuk tehát a Halottak napját és a Halloweent, összegyúrtuk őket, és kaptunk egy olyan hétvégét, ahol egyaránt volt helye az emlékezésnek, a mókának, és a legszebb őszi napok megünneplésének. Nagyon jó volt ez így, azt hiszem, itt nálunk hagyomány lesz belőle. :)