Critical mass Budapest

Az idei második CMBP-re gyalog mentem. Ennek több oka van: állandó jellegű tettestársam nem ért rá, akikkel meg Critical Massra általában együtt megyünk azok közül egy épp térdműtét után lábadozik, egy valahol a balkánon motorozik a harmadik pedig egy kellemetlen betegség miatt nem nagyon távolodhat el a lakás legkisebb helyiségétől. Segond, legutóbb úgyis odaütöttem egy ojektív-napellenzőt a biciklikormányhoz, mert nekem ugye tekerés közben is fotóznom kell, hát most nem fogok (legalábbis nem a saját biciklim kormányához). Ha már itt tartunk, az objektívvédő UV-szűrő kontra objektívvédő napellenző hitvitában abszolut napellenző párti vagyok. Talán majd egyszer ezt is kifejtem, de itt most csak annyi, hogy a nagy kocc ellenére sem az objektív sem az ellenző nem tört.

Jó volt így, mert lehetőségem adódott nem csak a tömeget, de az egyes résztvevőket is fotózni. Ehhez persze az is kellett, hogy nem zárt és biztosított menetoszlopban, hanem “ki-merre-szeretne” haladás volt. Ezt egyébként nagyon jó ötletnek tartom, így a CM, illetve a biciklizők tényleg részt vesznek a közlekedésben és nem gátolják azt. Szóval csak így tovább.

A városháza felé ráklépésben haladva fényképezgettem a mellettem elhaladó kerekeseket. Tetszettek, majd mindenki érdekes volt valamiért. Egy színes hosszú zokni itt, egy jópofa kalap ott, egy hosszú sál amott, ilyesmi. Aztán bicikliemelésre megérkezett a fentebb említett nemrég műtött barátom és végül Eszter is befutott.

Ekkor elkezdtünk svenkelni. Először nem jókedvünkben, hanem mert besötétedett, de aztán jó móka lett belőle. A dolog lényege az, hogy a sötét miatt bemozduló biciklistákat úgy fixáljuk a képen, hogy a fényképezőgéppel folyamatosan követve őket (a gépet az exponálás (viszonylag hosszú) ideje alatt is egyenletesen mozgatva) inkább a hátteret mozdítjuk be. Ez persze nem könnyű, meg szemtől, kartól, rutintól nagyon függ, de jó játék volt. És a színes fénycsíkká mosódó kirakatok, villamosok, autók a kerekesek mögött nagyon szépek.