Az idei második CMBP-re gyalog mentem. Ennek több oka van: állandó jellegű tettestársam nem ért rá, akikkel meg Critical Massra általában együtt megyünk azok közül egy épp térdműtét után lábadozik, egy valahol a balkánon motorozik a harmadik pedig egy kellemetlen betegség miatt nem nagyon távolodhat el a lakás legkisebb helyiségétől. Segond, legutóbb úgyis odaütöttem egy ojektív-napellenzőt a biciklikormányhoz, mert nekem ugye tekerés közben is fotóznom kell, hát most nem fogok (legalábbis nem a saját biciklim kormányához). Ha már itt tartunk, az objektívvédő UV-szűrő kontra objektívvédő napellenző hitvitában abszolut napellenző párti vagyok. Talán majd egyszer ezt is kifejtem, de itt most csak annyi, hogy a nagy kocc ellenére sem az objektív sem az ellenző nem tört.
Jó volt így, mert lehetőségem adódott nem csak a tömeget, de az egyes résztvevőket is fotózni. Ehhez persze az is kellett, hogy nem zárt és biztosított menetoszlopban, hanem “ki-merre-szeretne” haladás volt. Ezt egyébként nagyon jó ötletnek tartom, így a CM, illetve a biciklizők tényleg részt vesznek a közlekedésben és nem gátolják azt. Szóval csak így tovább.
A városháza felé ráklépésben haladva fényképezgettem a mellettem elhaladó kerekeseket. Tetszettek, majd mindenki érdekes volt valamiért. Egy színes hosszú zokni itt, egy jópofa kalap ott, egy hosszú sál amott, ilyesmi. Aztán bicikliemelésre megérkezett a fentebb említett nemrég műtött barátom és végül Eszter is befutott.
Ekkor elkezdtünk svenkelni. Először nem jókedvünkben, hanem mert besötétedett, de aztán jó móka lett belőle. A dolog lényege az, hogy a sötét miatt bemozduló biciklistákat úgy fixáljuk a képen, hogy a fényképezőgéppel folyamatosan követve őket (a gépet az exponálás (viszonylag hosszú) ideje alatt is egyenletesen mozgatva) inkább a hátteret mozdítjuk be. Ez persze nem könnyű, meg szemtől, kartól, rutintól nagyon függ, de jó játék volt. És a színes fénycsíkká mosódó kirakatok, villamosok, autók a kerekesek mögött nagyon szépek.
Még több kép a flickr-en
október 9th, 2009 at 19:35
A svenkelés egy ideig valóban jó móka, de amikor először próbálkozik az ember ilyesmivel, ne számítson sok sikerélményre… két használható képem lett összesen, viszont gyööönyörűszép színes csíkokat és foltokat fényképeztem tucatszámra…ez is valami, nem?:) Egyébként van ennek valami használható trükkje, vagy tényleg csak gyakorlás kérdése az egész?