Tag vagyok egy fotós közösségi oldalon. Nem árulom el, hogy a flickr-ről van szó, ez úgyis egyértelmű. Nem azért kezdtem oda tölteni a fotóimat, hogy ott mások képeit nézzem, kommenteljem, ismerősöket találjak, vagy ismerősök váljanak ott ismeretlenekből. És főleg nem azért, hogy onnan merítsek inspirációt. Pedig épp ezek történtek, sőt. Legutóbbi fotó-ötleteim mindegyike onnan gyökereztethető.
Egy hétfő reggel, pár hete, a kávémmal a kezemben üldögéltem a kanapén, és vártam, hogy felébredjek. Nem sikerült. De közben eszembe jutott, hogy mennyire jellemző lenne ez a jelenet a fogalomra: hétfő reggel.
Napközben lerajzoltam a jelenetet egy sárga cetlire, ez látható alant. Ekkor – amikor a rajz megszületett – vettem észre, hogy kompozíciójában (konkrétan a belógó asztalban), mennyire hasonlít egy képre, amit nem sokkal korábban a flickr-en láttam. És a megálmodott színvilágot is onnan kölcsönöztem.
Még aznap rajzoltam pár hasonló mórickaábrát. Néhányból fotó született azóta. A módszer igazából arra szolgál, hogy megőrizzem a fejemben élő képet addig, amíg módom nyílik megrendezni és lefényképezni.
Újabban a képeket nem akkor látom meg, amikor fényképezővel a kezemben, vagy az arcom előtt ott vagyok a helyszínen, hanem egyéb alkalmakkor. Legtöbbször számítógép előtt ülve, mások képeit nézegetve. De már nem csak akkor. Ha bárhol napközben megfog egy gesztus, egy tárgy, egy jelenet. Ez hatalmas változás. Ezeket a látott képeket aztán gyakran lerajzolom. Ezek a skiccesek.
Ti honnan merítetek? Mikor látjátok meg a képet? Honnan származnak az ötleteitek? Mikor kattan be? Mik a módszereitek? A tapasztalataitok? Érdekelne.
(folytatása következik, melyben fény derül arra is, hogy került az ikea-papucs a képbe ;-) )
December 28th, 2009 at 15:03
Irigylem őt a skiccelésért. Én az esetek nagy többségében a képeket csak fényképezőgéppel a kezemben látom meg. Sokszor persze akkor is, amikor nincs nálam gép… de a téma leginkább nem bennem fogalmazódik meg, hanem valami olyasmi, amit a külvilágban meglátok, ami megfog, amit meg szeretnék őrizni. Namost ez annyira nem jó így, főleg, hogy nem járom a világot eleget fényképezőgéppel a nyakamban…:) Jó lenne, ha az én fantáziám is megéledne így.:) És ebben a flickr tényleg nagyon sokat tud segíteni. A maradék inspiráció meg sok helyről jöhet: a fotóművészetből, a vizuális kultúra más területeiről, regényektől, versektől…”a téma az utcán hever”, ugye…:) Elkezdtem a sort a válaszadással, és nagyon kíváncsi vagyok, ti hogy vgytok ezzel!:)
December 29th, 2009 at 14:12
Hali! Most olvasom a blogotokat először, eddig csak a flickr-en követtem fotóitokat. Magam sem tudom már, hogy kerültem ide, valószínűleg Daninak (nice to meet you, vokod) a flickr oldaláról … mind1. A lényeg az, hogy itt vagyok, olvasom, tetszik és örülök, hogy ilyen jól egymásra találtatok, együtt fotóztok, blogot írtok. Jó látni, hogy van ilyenfajta szimbiózis :)
Én is fotózgatok, pár napja volt az egy éves évfordulóm az előbb említett portálon. Rengeteget tanultam mások képeit nézegetve és saját próbálkozásaimon keresztül – digitális fotózásról, Photoshop technikákról, képszerkesztésről, annak szabályainak semmibevételéről, emberekről és nem utolsósorban kiderítettem egypár dolgot önmagamról is. Na de a kérdésetekre visszatérve … Danihoz hasonlóan sokszor valamelyik flickr-en látott ötletet akarom reprodukálni és tudatosam ennek megfelelően választom ki a témát, hátteret, stb. Ha valami plusszot magamból is bele tudok vinni akkor már nem is tartom majmolásnak :) Skiccelésig még nem “fajult el” a dolog, de jó ötletnek tartom. Képeim kis százaléka készül így. Az esetek többségében a témát valami hangulat, fény, történés, ember, állat, épület, egyszóval valami külvilági tényező hozza. Ezért ritkán indulok el otthonról fényképezőgép nélkül, még ha csak anyám kis kompakt kamérájáról is lenne szó (saját digitális gépem még nincs: vagy az öcsémtől kunyerálom el a Canon 30D-t vagy a már említett anyai Panasonic Lumix-ot nyulom le. Én sajnos csak egy Zenit 11-esnek vagyok a boldog tulajdonosa Rossmannék örömére.) Szóval az Eszter féle megközelítés az ami nélam is mükődik és így készül legtöbb képem. És tényleg “a téma az utcán hever” … csak pont akkor mikor én a troliból nézem és nem merem megnyomni a vészjelző gombot. De ezt a “Hozzászólás elküldése” gombot most már meg kellene. Sziasztok és BUÉK!
December 29th, 2009 at 14:43
Szia!:) nagyon örülök,(örülünk!) hogy idetévedtél, és külön köszönet a hozzászólásért!egyelőre kevesen hallatják a hangjukat itt, úgyhogy már jó a napom.:)Gyere máskor is!
Az már nagy plusz, ha mindig van nálad gép…sokszor egyébként nem is számít, hogy milyen gép. Én is régóta gondolkodom rajta, hogy kellene egy legolcsóbb legalapabb kis kompakt, ami mindig a zsebemben lehet…nekem ezek lennének a skiccek.:) Aztán ha jó az ötlet, és a téma engedi, még mindig visszamehetek rendes felszereléssel. De nálam van még egy probléma: nemhogy a vészjelzőt, de még az expógombot sem merem megnyomni sokszor!:) Van bennem valamiféle gátlás, nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy mit szólnak az alanyok ahhoz, hogy lencsevégre kerülnek. Márpedig legtöbben nem lelkesek, sőt… erre van valami bevált megoldás?:)
December 29th, 2009 at 14:46
csak nem IKEA papucs? :)
December 29th, 2009 at 17:23
Eszter, kidolgozott, kipróbált és bevált módszerem arra, hogy hogyan közelítsek meg egy alanyt nincs. Én általában a Texasban is használatos “shoot first ask questions later” módszert alkalmazom, főleg ha lesből vagy távolról készül a fotó … ha közelről is kellene egy-két kocka akkor egyszerűen odamegyek és megkérem az alanyt, hogy engedje meg. Nagyon kevés alkalommal kaptam elutasító választ. Az emberek többsége nem bánja ha lencsevégre kapom őket. Főleg a fiatalabb generációhoz tartozók nem, mert ők már ebben az internetes “art of the amateur” kultúrában nevelkedtek fel, iwiw, facebook, blogok nem idegenek számukra és gyakran email címüket is megadják, hogy küldjem el nekik az “iwiw-gyanús” képeket, hogy majd ezekre a közösségi portálokra feltöltsék. Egy idő után már annyira levetkőzi az ember minden gátlását, hogy pl. egy szalagavatón több ezer ember előtt kimegy egy sportcsarnok küzdőterének a kellős közepére és az éppen ünnepélyes megnyító beszédet tartó iskolaigazgató szemébe vakuzik egy full power Speedlite-al 3 méterről (szóró előtét lefelejtve):) … Egy blognak való fotózás során azt is csináltam például, hogy a fotó elkészülése előtt odamentem az alanyhoz, bemutatkoztam, adtam neki egy matricát a blog elérhetőségével stb. és utánna kértem engedélyt tőle … 100-ból 2-3 utasított vissza. Ja, és a “két ember között a legrövidebb út egy mosoly” annyira igaz … Szóval csak direktbe :)