klasszikus vs. kortárs

Az inspiráció hiányára a legjobb megoldás, ha feladatot kapsz. Mégozzá határidőset.:) Erre jöttem rá az elmúlt hetekben. Nemrég megkeresett egy kedves ismerősöm az egyetemről. Elmesélte, hogy egy rendezvénysorozat szervezésén dolgoznak, amely keretében fiatal alkotók színdarabjait mutatják be, de azt szeretnék, ha a dolog inkább amolyan összművészeti fesztivál-jelleggel zajlana, és a színház mellett a zene, és a képző- és vizuális művészetek is jelen lennének. Úgy képzelték, hogy az adott előadás központi problémájához kapcsolódó műveket állítanak ki.

De jóóó, mondtam erre, és mi a téma?:)  A téma pedig: klasszikus vs. kortárs. A már elkészült fotóim között semmi nem volt, amire ráhúzható lett volna ez a tematika, úgyhogy napokig agyaltam, hogy is lehetne ezt a dolgot képileg megragadni. Mert hát oké, készíthetsz egy kalsszikus fekete-fehér fotót, és készíthetsz valamit, ami modern, de ez még nem elég, hiszen ilyen formában a kettő nem összehasonlítható…nem olyan, mint ugyanaz a Shakespeare darab két különböző felfogásban megrendezve… nem volt egyszerű a feladat.

A megoldás vicces módon Dani papucsos sorozata kapcsán pattant ki a fejemből. Hiszen az ikea papucs egy tipikusan modern, mondjuk hogy: kortárs jelenség! Épp hazafelé sétáltam, amikor beugrott az első kép: egy régi házipapucs vs. egy rikító színű ikeás. Hát persze, tárgyfotók! Juhúú…! Mire hazaértem, már volt egy csomó képpár-ötletem. A megvalósítás nehézkesen indult, nem volt könnyű látványosan fotóznom a tárgyaimat… ami megmentett, az Dani frissen beszerzett 1.7-es, 50 mm-es objektívje volt. Gyönyörűen rajzol az a lencse, nagyon kis mélységélességgel tudtam dolgozni, az éles részek viszont NAGYON élesek lettek…imádtam!

Végül olyan sorozat született, amit elégedetten és örömmel láttam viszont a kiállításon. Remélem nektek is tetszeni fog. :)