Aztán amikor egyszer hárman ültünk körül egy asztalt, letekintve azt vettem észre, hogy lábainkon épp a nyomdai alapszínek (mínusz fekete) virítottak! Sejtésemről azonnal meg akartam bizonyosodni, a gardróbban teremtem, és onnan, mint a szent grált hoztam ki a fekete papaucsot! Íme: …CMYK! Érdekes módon ez a másik két résztvevőt nem lelkesítette fel annyira, mint engem :-).

Egy hétfő reggel, pár hete, a kávémmal a kezemben üldögéltem a kanapén, és vártam, hogy felébredjek. Nem sikerült. De közben eszembe jutott, hogy mennyire jellemző lenne ez a kép a fogalomra: hétfő reggel. Napközben lerajzoltam a jelenetet egy sárga cetlire, Ekkor vettem észre, hogy mennyire hasonlít egy képre, amit nem sokkal korábban láttam. És a megálmodott színvilágot is onnan kölcsönöztem.

Békés-boldog Karácsonyt kívánunk! Eszter és Dani

A Nagy-hétvégi-havazás természetesen bennünket is megihletett! Szombaton, este tíz után indultam sétára. A Hősök terén kezdtem, majd a Városliget felé vettem az irányt. Megelégedéssel tapasztaltam, hogy nem csak én vagyok őrült, legalább három másik, állvánnyal-fényképezőgéppel felszerelt hóembert láttam!

FODOR ÁKOS: Ecce Homo mi nyomtalanul eltünt kint:  belénk-szökve rendezkedni kezd A képen Noon Azaki Nézőpont című munkájának részlete látható. A Bumbum galéria kirakatában találtam.:)

Az egyetemen végre újra van fotós órám, méghozzá igazi, ahol nem csak unásig újra meg újra elolvassuk Benjamint, Sontagot meg Barthes-ot!:) (Ők a fotográfia-elmélet sokat idézett alapszerzői, mifelénk a fotóról való beszéd általában az ő leghíresebb írásaik elemezgetését jelenti…:/) Viszont a fényírás-fényolvasás órán fotózunk, képeket nézünk, létrehozunk valamit, miközben embernek nézzük egymást… ezek olyan dolgok, [...]

Ő itt Zsófi, az eddigi legfiatalabb modellünk: hat hetes volt a képek készítése idején.:) Nagyon-nagyon aranyos hathetes.:) A  magam részéről nem igazán tudtam, mit is szeretnék kihozni a babafotós témából, mert a szívemnek igazán kedves babás képekhez több előkészület, világítás, idő, stb. kellett volna. Szívem szerint szépen világított, fehér- vagy fekete hátteres képeket készítettem volna, [...]

“Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik.” (Camus) Annyi embertől hallom, hogy az őszt nehéz/nem lehet lehet szeretni.  Muszáj megvédenem, hiszen ez a kedvenc évszakom.  (Bár kicsit csalok, a novembert magamban néha már a télhez számítom…:)))  Az emberek nagy része ott rontja el, hogy az őszhöz csak olyan fogalmakat társít, mint “újra [...]

Vasárnap rózsaszín volt a Lánchíd. Történt ez az Egészség Hídja összefogás keretében. Mivel mellrák témában nagyon nem vagyok érdekelt, így komolyabban nem olvastam utána, de aki szeretne megteheti itt. Hétkor értünk Eszterrel a környékre, épp akkor kapcsolták fel a fényeket. Viszont már sötét volt, a kék órát lekéstük. Pedig biztosan szebb lett volna mélykék éggel. [...]

Az idei második CMBP-re gyalog mentem. Ennek több oka van: állandó jellegű tettestársam nem ért rá, akikkel meg Critical Massra általában együtt megyünk azok közül egy épp térdműtét után lábadozik, egy valahol a balkánon motorozik a harmadik pedig egy kellemetlen betegség miatt nem nagyon távolodhat el a lakás legkisebb helyiségétől. Segond, legutóbb úgyis odaütöttem egy [...]

Khm.  Az egy dolog, hogy “Ami elromolhat, az el is romlik.” Naná. Megszoktuk. De hogy ezzel megvárja a lehető legeslegalkalmatlanabb pillanatot, az még egy gyakorlott murphológust is ki tud akasztani.  Fotóztam már esküvőt, egyedül, ugyanezzel a 350d-vel, és a pár elégedett volt, úgyhogy most,  Zsófi és Bálint esküvője előtt viszonylag mérsékelt volt az izgalom. Két [...]