Rita

Legutóbb olyasvalakit fotóztunk, akivel akkor találkoztunk először. Szombat volt, négy óra, ültünk otthon Eszterrel és vártuk, hogy betoppanjon az ismeretlen lány és végre megtudjuk ki áll az e-mailek, smsek mögött. Alig két és fél órával később túl voltunk az eddigi talán legjobb hangulatú és legszebb eredményeket produkáló fotózásunkon.

Rita, aki külföldön él, akkor keresett meg minket, amikor látta fényképeket amiket Annáról készítettünk, mégpedig azért, mert annyira felismerte, viszontlátta a felvételeken Annát. Ezzel a nyitással hamar megnyert minket :-), megbeszéltük, amikor legközelebb Magyarországon jár, fényképezünk. Mégpedig ezúttal nem textilháttér előtt, hanem modellünk “természetes élőhelyén”, a hárfa mellett!

Ő ugyanis  hárfán játszik, és meg is szervezte, hogy egy zeneiskolában, hangszerekkel körbevéve fogjuk őt fotózni. Előre tudtuk, hogy nem lesz sok időnk, de egészen az utolsó napig mindannyian azt hittük, össze fog jönni. A fotózás előtti napon derült ki számomra, hogy a másnapi nyelvvizsgám nem 90+45, hanem 2*90+45 perces lesz. Ennek egyfelől örültem, mert kicsit nehéznek találtam korábban a mintalfeladatlapok megoldását  90 perc  alatt, másrészt viszont bizonyossá vált, hogy nem érünk oda a zeneiskolába zárás előtt.

A fotózást így áttettük szombat délután négyre. Kicsit lelohadt a lelkesedésünk, hiszen azt gondoltuk, hárfa helyett megint csak a fekete posztó marad. Szerencsére Ritának más volt a véleménye.

Így fél ötkor már a Vigadó téren voltunk, élveztük az egyik első tavaszias délutánt, egy nagyon kedves és rendkívül bájos modellel, akivel nagyon jó volt dolgozni. Határozott elképzelése volt arról, milyen fotókat szeretne, szinte alig kellett instruálni, teljesen természetes maradt a fényképezőgép előtt, nem zavarták sem a bámuló emberek, sem a nagy szélben az arca előtt lobogtatott vakufénylágyító ernyő.

Persze amikor visszaértünk a lakásba, azért néhány műtermi jellegű fotó is készült, de a rakparton készült képek tetszenek nekünk a legjobban.  Ti mit szerettek jobban? Kültéri fotókat vagy beltérieket? Környezeti portrékat, ahol a helyszín is látszik, vagy klasszikusokat, ahol csak az emberen a hangsúly?

Eszter képei

Az én képeim