“Subject: congrats!
Hey Esther, congrats on winning the Bootcamp assignment II! I didn’t even see your photo in the pool until it was on the strobist blog. Really nice shot…love the composition of the chilis, and the texture of the pan…”

Miii…?? Congrats on winning…??? On the Strobist blog..??! Miii, éééén??? És igen, NYERTEK a paprikák! :))) A három utolsó pillanatos chili a nagyi serpenyőjében. Több, mint nyolcszáz kép közül, amelyek között rengeteg volt a gyönyörű, ötletes, profi módon kivitelezett munka. Még mindig nem tértem magamhoz, és ha ez nem a mi blogunk lenne, ahol fényezni illik magunkat, vagy mi, azt írnám, hogy nem értem, hogy történhetett ez…:) Minden esetre nagyon büszke vagyok, és szerencsésnek is érzem magam, hiszen azért ez mégis csak egyetlen ember döntése… de (és ez a legnagyobb elismerés!) eddig néhány értetlenkedő és felháborodott kommentet leszámítva mindenki kedves, gratulálnak, és azt mondják, megérdemeltem. :)  Na ugye, hogy vannak csodák. :)

És még nincs vége: az elismerés mellett ajándék is jár a győzelemhez: nyertem egy Strobist Lighting Seminar oktató dvd-csomagot, Strobist Trade Secret kártyákat, amelyekről jelen pillanatban még nem tudjuk, mik is pontosan, illetve egy Orbis körvaku adaptert, ami körvakut varázsol bármelyik kisvakunkból.:) Hurrá! :)

Az ételfotós projekttel töltött kalandos este egy bevásárlással kezdődött, ahol Dani (szokásához híven) már tisztában volt a saját elképzeléseivel: gázláng, serpenyő, lilahagyma. Ehhez képest én (szokásomhoz híven) kénytelen voltam improvizatív módon közelíteni a kérdést: “na, keressünk látványos kaját!” :) Igaz, motoszkált a fejemben pár kép, amiket nem sokkal ezelőtt láttam: gyönyörű, vidékies, természtes, “falusi nagymamás” hangulatú ételcsendéletek voltak. Így legalább már azt sejteni lehetett, hogy nem a popcorn-csipsz-gumicukor vonalon  fogom megtalálni, amit keresek.

A “heuréka!” érzés egy kis doboznyi piros-zöld-sárga chilipaprika láttán kapott el, igaz, akkor még egész más látványt képzeltem el velük, mint amit itt láthattok.  Hogy mégis maradjon valami az eredeti elképzelésemből, előkerestem a legpatinásabb konyhai eszközt a háztartásban: a nagymamám – nagy becsben tartott – kis kerek serpenyője lett a hátterem. Miután nagyjából egy órán keresztül rakosgattam a chiliket, arra jutottam, hogy egyféle paprikával lesz a legszebb, és a kevesebb ezekből is határozottan több a képen. A serpenyőt egy fekete dohányzóasztalra tettem, és a paprikák helyett az asztal felületét világítottam meg magasról, áteresztő ernyőn keresztül. Az asztal felületéről visszaverődő fény adja a világítást, amit a serpenyő körül kétoldalt fekete kartonlapokkal kissé visszafogtam. Köze nincs kifinomult low-key technológiához, de ujjgyakorlatnak, kedvcsinálónak nagyon jó volt!:)

A sok zseniális pályamunkát elnézve, most nem érzem azt, amit a portrénál, nem gondolom, hogy a mezőny erősebbik felében vagyok ezzel a nagyon egyszerű képpel… de dolgoztam vele,és nekem tetszik is, most már megmutatom.:) (Mától nekem is van Flickr oldalam.:)) Kíváncsi vagyok, milyen visszajelzések jönnek majd.

Próba szerencse. :)

Már megint ez a strobist bootcamp :-). A második forduló ételfotózás. Elnézve az eddig beküldött pályaműveket, na itt már komolyabb a mezőny. Úgyhogy gondoltam, szembe megyek azzal az alapvetéssel, hogy az ételfotó csendélet kell legyen és dinamikus képet csinálok.

Először szalonnát akartam. :-) De a lilahagyma jobban néz ki.

Két estém ráment, és egy Eszternek is (mármint az én fotómra. A sajátja – mert a második fordulóban már külön pályázik – egy külön projekt). Az a baj a hagymákkal, hogy nagyon nem akarnak szépen egymás után sűrű tömött sorban potyogni. Hanem egyben hullanak. Nemjó. Meg aztán, ha látni akarom a lángokat is, akkor hosszú záridőt kell használnom (kábé 1/3s). Akkor viszont, ha nem akarom kiégetni a hátteret, töksötétben kell vakuvillanással exponálni a témát.

A serpenyővel meg az a baj, hogy valahogy hűteni kell, mert ha túl forró lesz, azonnal megégeti a hagymát, ahogy az beleesik. Ha viszont víz van benne (volt…) akkor az is melegszik, meg a hagymát is lehet törölgetni.

Még egy vaku szóba sem jöhet, mert tuti nem egy pillanatban villannak (amilyen kioldókat használok…) és akkor szellemképes lesz a hagyma…

Szóval az első este elment a próbálkozásra és a második estén megszületett végre ez a kép (ennyit egy képért még sosem xarakodtam :-) ).  A gép állványon, tőle balra egy vaku állványon, előtte áttetsző ernyő. A gáztűzhely mögött fehér karton. Én a gép jobb oldalán állok, jobb kezemben a deszka a hagymákkal, bal az exponálógombon. De meglett :-)

Ennek mi most igen-igen örülünk :-D

Az első gondolatom az volt, hogy Esztert, mint állástalan fotográfust fényképezem. Feje fölül érkező főfényben, sötét alapon, enyhén derítve csak, a kezében valamilyen fényképezőgéppel. De azon a vasárnap délutáni fél órán, amikor épp rávattük magunkat, nem találtunk olyan magas helyiséget, ahol Eszter fölé tudtam volna lógatni egy vakut elég magasra. Így maradt az egyszerü, koncepció nélküli, de – szerintünk – nagyon is tetszetős portré.

Egy fényforrással dolgoztunk, ami bal oldalon felül volt, és áttetsző ernyőn keresztül villant. A derítés természetes fény, nagy ablakokból, jobbról.  Az utómunka Esztert magát dícséri (visszafogott retus és a kivágás).

Elnézve a mezőnyt, illetve  mindazon képeket, amelyek eddig érkeztek a pályázat első fordulójára, azt kell mondjam, nem vagyunk elmaradva :-)

Az oldal a második pályázatsorozatát hirdeti meg “Boot Camp” néven. A nyár folyamán különböző témákban négy feladatkiírás várható. Mindegyik kör külön lesz értékelve, a győztes tárgynyereményt kap. Ami a dolog érdekessége, hogy a pályázati képeket a pályázók a flickr-re töltik fel, beküldik a strobist-groupba és ellátják egy egyedi (feladatonként meghatározott) kulcsszóval. Így mindenki láthatja az összes többi pályamunkát. A fotózott témát persze vakuval kell megvilágítani, és a beküldött képeknek tartalmaznia kell a világítás leírását is. Lehet majd inspirálódni :-)