“Subject: congrats!
Hey Esther, congrats on winning the Bootcamp assignment II! I didn’t even see your photo in the pool until it was on the strobist blog. Really nice shot…love the composition of the chilis, and the texture of the pan…”

Miii…?? Congrats on winning…??? On the Strobist blog..??! Miii, éééén??? És igen, NYERTEK a paprikák! :))) A három utolsó pillanatos chili a nagyi serpenyőjében. Több, mint nyolcszáz kép közül, amelyek között rengeteg volt a gyönyörű, ötletes, profi módon kivitelezett munka. Még mindig nem tértem magamhoz, és ha ez nem a mi blogunk lenne, ahol fényezni illik magunkat, vagy mi, azt írnám, hogy nem értem, hogy történhetett ez…:) Minden esetre nagyon büszke vagyok, és szerencsésnek is érzem magam, hiszen azért ez mégis csak egyetlen ember döntése… de (és ez a legnagyobb elismerés!) eddig néhány értetlenkedő és felháborodott kommentet leszámítva mindenki kedves, gratulálnak, és azt mondják, megérdemeltem. :)  Na ugye, hogy vannak csodák. :)

És még nincs vége: az elismerés mellett ajándék is jár a győzelemhez: nyertem egy Strobist Lighting Seminar oktató dvd-csomagot, Strobist Trade Secret kártyákat, amelyekről jelen pillanatban még nem tudjuk, mik is pontosan, illetve egy Orbis körvaku adaptert, ami körvakut varázsol bármelyik kisvakunkból.:) Hurrá! :)

Az ételfotós projekttel töltött kalandos este egy bevásárlással kezdődött, ahol Dani (szokásához híven) már tisztában volt a saját elképzeléseivel: gázláng, serpenyő, lilahagyma. Ehhez képest én (szokásomhoz híven) kénytelen voltam improvizatív módon közelíteni a kérdést: “na, keressünk látványos kaját!” :) Igaz, motoszkált a fejemben pár kép, amiket nem sokkal ezelőtt láttam: gyönyörű, vidékies, természtes, “falusi nagymamás” hangulatú ételcsendéletek voltak. Így legalább már azt sejteni lehetett, hogy nem a popcorn-csipsz-gumicukor vonalon  fogom megtalálni, amit keresek.

A “heuréka!” érzés egy kis doboznyi piros-zöld-sárga chilipaprika láttán kapott el, igaz, akkor még egész más látványt képzeltem el velük, mint amit itt láthattok.  Hogy mégis maradjon valami az eredeti elképzelésemből, előkerestem a legpatinásabb konyhai eszközt a háztartásban: a nagymamám – nagy becsben tartott – kis kerek serpenyője lett a hátterem. Miután nagyjából egy órán keresztül rakosgattam a chiliket, arra jutottam, hogy egyféle paprikával lesz a legszebb, és a kevesebb ezekből is határozottan több a képen. A serpenyőt egy fekete dohányzóasztalra tettem, és a paprikák helyett az asztal felületét világítottam meg magasról, áteresztő ernyőn keresztül. Az asztal felületéről visszaverődő fény adja a világítást, amit a serpenyő körül kétoldalt fekete kartonlapokkal kissé visszafogtam. Köze nincs kifinomult low-key technológiához, de ujjgyakorlatnak, kedvcsinálónak nagyon jó volt!:)

A sok zseniális pályamunkát elnézve, most nem érzem azt, amit a portrénál, nem gondolom, hogy a mezőny erősebbik felében vagyok ezzel a nagyon egyszerű képpel… de dolgoztam vele,és nekem tetszik is, most már megmutatom.:) (Mától nekem is van Flickr oldalam.:)) Kíváncsi vagyok, milyen visszajelzések jönnek majd.

Próba szerencse. :)