Volt nekünk egy kisbabás bejegyzésünk nagyjából két évvel ezelőtt. Emlékeztek még Zsófira? Ilyen gyönyörű nagylány lett belőle, aki gyorsabban szalad, mint gondolnátok, nagyon csibész, szereti a kölesgolyót, és csak akkor áll meg, amikor a Jégkorszak van a tévében. (Még jó, hogy megvan DVD-n, különben csupa bemozdult Zsófi-képünk lenne! :-) )
olvass tovább...»
A közelgő mindenszentek-hétvége apropóján többször is beszélgettünk az elmúlt hetekben ünneplésről, hagyományokról, a hagyományok eredetéről, és a különféle szokások előnyeiről-hátrányairól. A halottak napját, ahogy mifelénk “ünneplik” (kifelé, sok-sok virággal, sok vendéggel, idegeskedéssel), egyikünk sem szereti túlságosan. Egyetértünk abban, hogy “régen rossz, ha csak ilyenkor emlékezel.” Szívesebben emlékezünk bármikor máskor, év közben, amikor előkerül egy-egy vicces sztori, régi fénykép, vagy amikor olyan dolgokat élünk át, amiket szívesen megosztanánk azokkal, akik már nincsenek velünk. Azért kimentünk a temetőbe, és gyújtottunk egy-egy gyertyát, de nem akartuk, hogy ez az ünnep gyászról és szomorúságról szóljon. Szinte biztos vagyok benne, hogy azok az emberek, akikre gondoltunk, egyet értenének velünk abban, hogy halottak napján nem depressziósnak lenni nem szentségtörés.
Eléggé nyakig vagyunk már a nyárban, ezt az új posztjaink gyakorisága is jól mutatja… ;-) Mielőtt azonban (majdnem) teljesen lehúznánk a rolót őszig, itt van még Szilvi!
Szilvi is jó barátunk, nagyon szeretjük, többek között mert mindig pörög, mint a búgócsiga, finom sütiket süt, cicákat, illetve olykor őzikéket és egyéb rászoruló élőlényeket ment, szereti a fárasztó humort (:D), és nem utolsó sorban, afféle szakmai “ártalomként” (mondjuk úgy, a környezetkutató diplomája mellékhatásaként) “ránevelt” minket egy a réginél jóval környezettudatosabb gondolkodás- és életmódra.
olvass tovább...»
Moncsit lassan kinevezhetjük a “képmás.com arcának”, annyi bejegyzésben szerepel nálunk. :) Mindegy, hogy épp énekel, vagy hagyományt őriz, mi ott vagyunk. Reméljük, szeptembertől az óvodásai közé is elkísérhetjük, ugyanis épp az államvizsgájára készül, hogy ősztől egy középsős gyereksereg óvónénije lehessen.:) Abban, hogy mindenütt felbukkan, nincsen semmi meglepő: nagyjából azóta vagyunk barátnők, mióta járni tud. Ő az egyetlen gyerekkori, tűzön-vízen barátom, a többiek mindannyian később, már felnőttként csatlakoztak hozzám.
olvass tovább...»
Vannak azok a jóbarátok, akikkel sokszor hónapokig, előfordul, hogy még több ideig nem találkozol, mégis tudod, hogy vannak, és minden alkalommal ott folytatjátok a beszélgetést, ahol abbahagytátok, mintha csak pár nap telt volna el az előző óta. Bónusz, hogy ezekre a barátokra bármikor számítani lehet, ha “helyzet van”. Na, Balázzsal ilyesfajta barátság köt össze, már jónéhány éve.:)
olvass tovább...»
Amíg az ország egyik fele vagy épp útban volt a gátak felé, vagy már ott is volt és serénykedett, mi ahhoz a másik félhez tartoztunk, akik képernyőn keresztül láttuk csak az árvizet. A dunai árhullám akkor érkezett Budapestre, amikor a legkomolyabb volt a helyzet Borsodban.
olvass tovább...»
Sziasztok, Eszter vagyok. Ha esetleg már nem emlékeznétek rám…:) (Előfordulhat.)
Ez a tavasz sem a fényképezőgéppel a nyakban történő országvilág-járásé, sajnos. Még annyira sem, mint az elmúlt néhány, ugyanis idén van egy extra feladatom: meg kell alkotni egy szakdolgozatot…:) És mivel jó munkához (~Eszternek ~sok) idő kell, hát az idei tavasznak sokkal nagyobb részét töltöm (és mivel Danim túlságosan is szolidáris: töltjük) a négy fal között, mint kellene.
olvass tovább...»
