“Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik.”
(Camus)

Annyi embertől hallom, hogy az őszt nehéz/nem lehet lehet szeretni.  Muszáj megvédenem, hiszen ez a kedvenc évszakom.  (Bár kicsit csalok, a novembert magamban néha már a télhez számítom…:)))  Az emberek nagy része ott rontja el, hogy az őszhöz csak olyan fogalmakat társít, mint “újra munka…”, sár, köd, szél, hideg, sötét, szürke,ború,nátha… én másképp látom.

Nagyon.

Az őszben rengeteg szeretnivaló dolog van. Az évnek egyetlen más szakában sincsenek ennyire varázslatos fények és színek. Gyönyörű. Ha egy évben akad pár hét, amikor olyan a világ,amilyen most a napokban, akkor megéri a novemberi cidri,minden ködével együtt…mert hát  ilyenkorminden csupa ragyogás,  lehet napozni még egy utolsót, színes sálat hordani,térdig gázolni a falevelekben, gesztenyét szorongatni a kabátzsebben,nagyokat kirándulni…De ha véletlenül rossz is az idő:  ilyenkor lehet a legfinomabb gyümölcsös  sütiket sütni, és a teázáshoz is újra megjön az ember kedve. Egy jó tea, vagy fűszeres forrócsoki mellett a ködös-hűvös idő is viselhetőbb…:)

Szóval én szeretem az őszt. Mindenestől. Pedig most is tök náthás vagyok,hegyekben állnak mellettem a papírzsepik…de ahogy nézegetem a tegnapi képeket, azt kell mondjam, hogy ennyi baj legyen, belefér.:)

Már csak ezért is. :)))