A második ráadásul skicces lett, napközben a munkahelyemen vázoltam fel az ákombákomot, amit este fényképeztem le. Egy – számomra – új, karácsony előtt kapott régi fényképezőgép adta az ihletet. Na innentől nem volt megállás :-), és sikerrel kereszteztem a “camera porn” és a “christmas tree bokeh” témákat, a giccsfényképezés új csimborasszóját meghódítva. ;-)

Büszke vagyok magamra, na!

Ezekkel a tsodálatos photografiákkal kívánunk minden olvasónknak boldog új évet!

szeretném innen a szilvás-fahéjas illatú teám mellől ünnepi üdvözletünket küldeni Nektek!:) Idén kicsit megkésve, mert a képek, amiket ide szántam, nem voltak publikusak, amíg a címzett meg nem kapta a rajtuk szereplő finomságokat.:) Remélem, szép, nyugodt, pihentető pár nap van mögöttetek.

A képeken az egyik meglepim látható, ugyanis idén próbáltam a “kapkodás” helyett az “alkotás” jelszót vonatkoztatni a karácsonyi készülődésre. :) Többé-kevésbé sikerült is: a dobozkák díszítése, és a bonbonreceptek közötti kutakodás idén kivételesen időben meghozta a karácsonyi hangulatom. Jó volt gondolkodni rajta, hogy kinek mit készíthetnék, vehetnék, ki minek tudna leginkább örülni… összességében heteket töltöttem ezen töprengve. Nagyon élveztem.:) Végre büszkén tudtam odaadni az egyetemista költségvetéshez mérten szerény ajándékaimat, mert a legtöbbet magam készítettem, amiket pedig nem, azokról is úgy éreztem, hogy sikerült eltalálnom, olyat adnom, aminek a másik örül majd.

És tudjátok, mi a szomorú? Hogy nem mindenkin éreztem, hogy örül. Nem  mindenkin láttam, hogy észrevenné, hogy az ajándékom válasz egy régi elejtett kívánságra, vagy hogy egy pillanatra belegondolna, hogy ebbe én esetleg többet adtam bele, mint az összeg, amibe belekerült. “Jaj, dejó, köszi” – mondják, miközben meg sem nézik igazán, mit kaptak. Kicsit csalódtam. Ha utolsó nap vettem volna valamit a még épp nyitva tartó sarki kisközértben, akkor nyilván nem érezném furán magam. De így…így el kellett gondolkodnom ezen az ünnep dolgon. Miről kellene szólnia? Normális az, hogy egy nagy nehezen összeterelt tágabb család karácsonykor tévéműsorokról és politikáról beszélget? Én ufónak éreztem magam, még ha az is.

Karácsonyfák, ünnepi díszek, koccintások, ajándékok, sok étel, sok ember… én mégis úgy éreztem, hogy valahol az ezekkel való nagy logisztikázásban elveszett a lényeg.

Még jó, hogy idén is, mint mindig, több karácsonyom is volt.:) Akadt köztük olyan is, ahol azt éreztem, hogy a figyelmemért figyelmet kaptam cserébe, és ez nagyon, nagyon jó dolog.:)

Eszter és Dani