Így esett, hogy életünkben először nyitottunk egy kicsit a felszabadultabb, vidámabb Halloween irányába, amit eddig a Valentin naphoz hasonló, erőltetett jövevénynek tartottunk, és ehatárolódtunk tőle. Fogtam magam például, és utánaolvastam a Halloween történetének: megtudtam, hogy egy az évszakok változását ünneplő kelta hagyományból ered, és így rögtön közelebb is éreztem magamhoz. Számomra  egy ideje a húsvét is egyfajta “tavaszünnep”, miért ne foghatnánk fel ezt a hétvégét “ősz-ünnepként”?

Fogtuk tehát a Halottak napját és a Halloweent, összegyúrtuk őket, és kaptunk egy olyan hétvégét, ahol egyaránt volt helye az emlékezésnek, a mókának, és a legszebb őszi napok megünneplésének. Nagyon jó volt ez így, azt hiszem, itt nálunk hagyomány lesz belőle. :)

(Papp Lajos)

A blog belső kezelőfelületén van egy olyan doboz, ahol mindig olvasható egy idézet, amelynek a témája általában a tudás, kreativitás, kitartás háromszögön belül helyezkedik el. Ma, ahogy megnyitottam az oldalt, hogy megírjam a legutóbbi családfotózásunkról szóló bejegyzést, ezt az idézetet dobta a gép. :)  Bele lehet kötni abba, amit mond,  lehet rajta fogást találni, de az alapvető mondandójával vitatkozni szerintem nehéz, és azt hiszem, ennél jobb mottó nem is kell a következő fotósorozatunk elé.

Pár hete Gödöllőn jártunk, hogy készítsünk egy pár fotót  az egyik legklasszabb családról, akiket ismerek.:) Amikor reggel elindultunk a szakadó esőben, nem voltak túl jók a kilátások, de szerencsére (kivételesen) jóindulatú volt velünk az időjárás, és a nap végére, amit együtt töltöttünk Klaudiával, Attilával és a gyerekekkel (Marcival, Pannival és Sárával), még a nap is kisütött.:)  Nem volt különösebb koncepciónk, illetve megint leginkább azt tudtuk, mi az, amit nem szeretnénk: nem akartunk erőltetett pózokat, nem akartunk “monddhogycsííííz”- vigyorokat, sem standard beállításokat, amilyeneket amerikai típusú családfotókon látni. Nem akartuk, hogy feszélyezze őket a fotózás.  Mindennek az ellenkezője volt a cél: életképeket szerettünk volna, valódi mosolyokkal, igazi arckifejezésekkel, úgyhogy instruálás helyett igyekeztünk “beépülni”. Eltöltöttünk velük egy napot, és azokat a pillanatképeket kerestük, ahol nem(csak) az öt ember látszik, hanem a család, amit ők öten alkotnak.

Mit mondotok, sikerült?:) Örülnénk, ha szeretnétek ezt a sorozatot, mert  mi nagyon élveztük ezt a fajta családfotózást (hogyne élveztük volna, tisztára gyereknap volt:)) és szeretnénk, ha többször adódna lehetőségünk ilyesmire.:)

Dani fotói:

Eszter fotói:

Az idei őszi szezont Gáborral kezdjük, akit nem tudom, mennyire lelkesít ez a kezdődik dolog, tekintve, hogy számára ez a szeptember az utolsó gimis tanév kezdetét jelenti. Sűrű időszak ez mindenkinek, szalagavató, báli ruhák, táncok, felvételi pontok, nyelvvizsgák, tablóképek, ballagás, érettségi… az ember pár hónap után már alig tudja, hol áll a feje, én legalább is így emlékszem. De amúgy meg tök szuper dolog 18 évesnek lenni.:) A pénteki fotózáson igyekeztünk inkább ezt a hangulatot elcsípni, ami nem volt nehéz, tekintve, hogy szépen sütött a nap, és modellünk mögött volt egy klassz nyár, előtte pedig egy ígéretes krakkói osztálykirándulás.:)

A fejemben ezen kívül olyan divat-sorozatok motoszkáltak, amelyek inkább életképek, mint portrék, inkább hangulatot mutatnak meg, mint ruhadarabokat. Ezek a kedvenceim, nagyon szeretem az ilyesmit. Itthon Emmer László készíti a kedvenc fotóimat ebből a típusból, az egyik all time fav sorozat az Ecserin készült Prokopp Dóráról és lányáról, Sáráról az Éva magazin számára.

Eszterfotók

Danifotók

“Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik.”
(Camus)

Annyi embertől hallom, hogy az őszt nehéz/nem lehet lehet szeretni.  Muszáj megvédenem, hiszen ez a kedvenc évszakom.  (Bár kicsit csalok, a novembert magamban néha már a télhez számítom…:)))  Az emberek nagy része ott rontja el, hogy az őszhöz csak olyan fogalmakat társít, mint “újra munka…”, sár, köd, szél, hideg, sötét, szürke,ború,nátha… én másképp látom.

Nagyon.

Az őszben rengeteg szeretnivaló dolog van. Az évnek egyetlen más szakában sincsenek ennyire varázslatos fények és színek. Gyönyörű. Ha egy évben akad pár hét, amikor olyan a világ,amilyen most a napokban, akkor megéri a novemberi cidri,minden ködével együtt…mert hát  ilyenkorminden csupa ragyogás,  lehet napozni még egy utolsót, színes sálat hordani,térdig gázolni a falevelekben, gesztenyét szorongatni a kabátzsebben,nagyokat kirándulni…De ha véletlenül rossz is az idő:  ilyenkor lehet a legfinomabb gyümölcsös  sütiket sütni, és a teázáshoz is újra megjön az ember kedve. Egy jó tea, vagy fűszeres forrócsoki mellett a ködös-hűvös idő is viselhetőbb…:)

Szóval én szeretem az őszt. Mindenestől. Pedig most is tök náthás vagyok,hegyekben állnak mellettem a papírzsepik…de ahogy nézegetem a tegnapi képeket, azt kell mondjam, hogy ennyi baj legyen, belefér.:)

Már csak ezért is. :)))