Volt nekünk egy kisbabás bejegyzésünk nagyjából két évvel ezelőtt. Emlékeztek még Zsófira? Ilyen gyönyörű nagylány lett belőle, aki gyorsabban szalad, mint gondolnátok, nagyon csibész, szereti a kölesgolyót, és csak akkor áll meg, amikor a Jégkorszak van a tévében. (Még jó, hogy megvan DVD-n, különben csupa bemozdult Zsófi-képünk lenne! :-) )
olvass tovább...»
A közelgő mindenszentek-hétvége apropóján többször is beszélgettünk az elmúlt hetekben ünneplésről, hagyományokról, a hagyományok eredetéről, és a különféle szokások előnyeiről-hátrányairól. A halottak napját, ahogy mifelénk “ünneplik” (kifelé, sok-sok virággal, sok vendéggel, idegeskedéssel), egyikünk sem szereti túlságosan. Egyetértünk abban, hogy “régen rossz, ha csak ilyenkor emlékezel.” Szívesebben emlékezünk bármikor máskor, év közben, amikor előkerül egy-egy vicces sztori, régi fénykép, vagy amikor olyan dolgokat élünk át, amiket szívesen megosztanánk azokkal, akik már nincsenek velünk. Azért kimentünk a temetőbe, és gyújtottunk egy-egy gyertyát, de nem akartuk, hogy ez az ünnep gyászról és szomorúságról szóljon. Szinte biztos vagyok benne, hogy azok az emberek, akikre gondoltunk, egyet értenének velünk abban, hogy halottak napján nem depressziósnak lenni nem szentségtörés.
olvass tovább...»
“Ahhoz, hogy a gyerekek fölnőjenek, nem kell külön szoba, mindegyik szobába külön tévé, a gyermekneveléshez család kell.”
(Papp Lajos)
A blog belső kezelőfelületén van egy olyan doboz, ahol mindig olvasható egy idézet, amelynek a témája általában a tudás, kreativitás, kitartás háromszögön belül helyezkedik el. Ma, ahogy megnyitottam az oldalt, hogy megírjam a legutóbbi családfotózásunkról szóló bejegyzést, ezt az idézetet dobta a gép. :) Bele lehet kötni abba, amit mond, lehet rajta fogást találni, de az alapvető mondandójával vitatkozni szerintem nehéz, és azt hiszem, ennél jobb mottó nem is kell a következő fotósorozatunk elé.
olvass tovább...»
…amikor a belváros közepén, egy hatodik kerületi gangos ház legfelső emeletén ilyen kiskertet lehet csinálni?:)
Amikor ideköltöztünk, egyetlen árva virágláda volt csak a korláton, abban pedig egy icipici növény, ami magától kelhetett ki a szikkadt földből. Már akkor is tudtuk, hogy ha arra kerül a sor, itt dzsungel lesz.:)
olvass tovább...»
Néhány napig volt szerencsém a fent látható doboz megszólaltatásában hallgatni zenét otthon. Ő egy erősítő, régi rádiókból kiszerelt csövek a főalkatrészei. Egy ismerősöm készítette, és a szerkezet épp arra vár, hogy egy szebb, méltóbb házba kerüljön. Valami szép feketére lakkozott fadobozba.
olvass tovább...»
Ez a kép adta magát. Megtörtént. Igaz nem épp vasárnap délután, hanem hétfő délelőtt, betegállományban, de megtörtént. A könyv felett kipillantva vettem észre. Aztán kedd délután fotóztam le :-). Ezért is nincs skicc, ezúttal. Nem tervezett fotó, hanem megélt.
olvass tovább...»
Egy újabb skicces, ráadásul ikea-papucsos mára, az új év első munkakapjára, amit egyébként itthon töltök, betegen.
olvass tovább...»
Tag vagyok egy fotós közösségi oldalon. Nem árulom el, hogy a flickr-ről van szó, ez úgyis egyértelmű. Nem azért kezdtem oda tölteni a fotóimat, hogy ott mások képeit nézzem, kommenteljem, ismerősöket találjak, vagy ismerősök váljanak ott ismeretlenekből. És főleg nem azért, hogy onnan merítsek inspirációt. Pedig épp ezek történtek, sőt. Legutóbbi fotó-ötleteim mindegyike onnan gyökereztethető.
olvass tovább...»
