Ezzel a képpel kezdődött. Vagy inkább ez volt a lavinát indító hópehely. Egy késő esti, hirtelen felindulásból elkövetett portréfotózás, amit Eszter megmutatott az ismerőseinek, és megkérdezte, van-e kedvük beülni a modell helyére. Szerencsére volt :-)
olvass tovább...»
Már Facebookon is írtam, de muszáj megismételnem: ez volt eddigi pályafutásunk legkalandosabb fotózása!:)
De hogy az elején kezdjem: Flórával együtt táboroz(tat)tunk a nyáron, és már akkor beszélgettünk róla, hogy jó lenne egy sorozatot csinálni együtt, ha visszamentünk a városba… sajnos egészen december elejéig halasztódott a megvalósítás. Közben viszont úgy alakult, hogy bejuthattunk a már elkészült, de egyelőre (sajnos még mindig) zárva tartó Rácz fürdőbe. Ha korábban (mondjuk még szeptemberben) érkezünk, ez lett volna a tökéletes helyszín: gyönyörű, igényes terek, látványos burkolatok, szép fények, plusz egy valóságos időutazás: a fürdőben sétálva a 16. századból simán átlibbenhetsz a tizenkilencedikbe, majd szinte átmenet nélkül a huszonegyedikbe.:) (Akit érdekelnek a részletek, elindulhat például innen , sok érdekes infót lehet találni a fürdőről az interneten.) Így kicsit másképp alakult a dolog.
olvass tovább...»
Volt nekünk egy kisbabás bejegyzésünk nagyjából két évvel ezelőtt. Emlékeztek még Zsófira? Ilyen gyönyörű nagylány lett belőle, aki gyorsabban szalad, mint gondolnátok, nagyon csibész, szereti a kölesgolyót, és csak akkor áll meg, amikor a Jégkorszak van a tévében. (Még jó, hogy megvan DVD-n, különben csupa bemozdult Zsófi-képünk lenne! :-) )
olvass tovább...»
“Ahhoz, hogy a gyerekek fölnőjenek, nem kell külön szoba, mindegyik szobába külön tévé, a gyermekneveléshez család kell.”
(Papp Lajos)
A blog belső kezelőfelületén van egy olyan doboz, ahol mindig olvasható egy idézet, amelynek a témája általában a tudás, kreativitás, kitartás háromszögön belül helyezkedik el. Ma, ahogy megnyitottam az oldalt, hogy megírjam a legutóbbi családfotózásunkról szóló bejegyzést, ezt az idézetet dobta a gép. :) Bele lehet kötni abba, amit mond, lehet rajta fogást találni, de az alapvető mondandójával vitatkozni szerintem nehéz, és azt hiszem, ennél jobb mottó nem is kell a következő fotósorozatunk elé.
olvass tovább...»
Direkt nem azt írom, hogy véget ért, vagy elbúcsúztattuk, vagy valami ilyesmi. Igen, véget ért egy szuper nyár (reméljük, nektek is az volt!), a vakáció, a lazulás, de ez csak az érem egyik oldala! Kezdődik egy gyönyörű, remélhetőleg napsütéses ősz, egy újabb pörgős, munkával teli időszak, egy tanév, annak, akit érint, és még sok-sok más új, izgalmas dolog… (erre felénk is, úgyhogy figyeljetek…!;))
olvass tovább...»
Eléggé nyakig vagyunk már a nyárban, ezt az új posztjaink gyakorisága is jól mutatja… ;-) Mielőtt azonban (majdnem) teljesen lehúznánk a rolót őszig, itt van még Szilvi!
Szilvi is jó barátunk, nagyon szeretjük, többek között mert mindig pörög, mint a búgócsiga, finom sütiket süt, cicákat, illetve olykor őzikéket és egyéb rászoruló élőlényeket ment, szereti a fárasztó humort (:D), és nem utolsó sorban, afféle szakmai “ártalomként” (mondjuk úgy, a környezetkutató diplomája mellékhatásaként) “ránevelt” minket egy a réginél jóval környezettudatosabb gondolkodás- és életmódra.
olvass tovább...»
Juditot nem kell bemutatnom, őt fotóztuk elsőként, két éve. Akkor is, most is ő jelentkezett, de a koncepció most kicsit más volt: kevesebb ruhát szeretett volna látni magán ;-) Azon sem kellett sokat gondolkodnunk, milyen jellegűek legyenek a fotók, mert egyrészt Juditnak erről is volt elképzelése, másrészt pedig elhozta magával Vikit, aki kiváló stylistnak bizonyult.
olvass tovább...»
Moncsit lassan kinevezhetjük a “képmás.com arcának”, annyi bejegyzésben szerepel nálunk. :) Mindegy, hogy épp énekel, vagy hagyományt őriz, mi ott vagyunk. Reméljük, szeptembertől az óvodásai közé is elkísérhetjük, ugyanis épp az államvizsgájára készül, hogy ősztől egy középsős gyereksereg óvónénije lehessen.:) Abban, hogy mindenütt felbukkan, nincsen semmi meglepő: nagyjából azóta vagyunk barátnők, mióta járni tud. Ő az egyetlen gyerekkori, tűzön-vízen barátom, a többiek mindannyian később, már felnőttként csatlakoztak hozzám.
olvass tovább...»
