Legutóbb olyasvalakit fotóztunk, akivel akkor találkoztunk először. Szombat volt, négy óra, ültünk otthon Eszterrel és vártuk, hogy betoppanjon az ismeretlen lány és végre megtudjuk ki áll az e-mailek, smsek mögött. Alig két és fél órával később túl voltunk az eddigi talán legjobb hangulatú és legszebb eredményeket produkáló fotózásunkon.
jelentem, ha rajtam múlik, ez nem egy “befagyott blog” többé. Az elmúlt időszakban ritkán kapott el minket a lendület. Az idő szaladt, a lakásunk szépült, Dani nyelvet tanul, én lediplomáztam, most munkát keresek… (ha valaki tud egy helyet, ahol szükség lehet egy eszterre, ne tartsa titokban!:)) A fényképezőgépeket, állványokat, vakukat és társaikat meg közben szép lassan belepte a por.
(Nem, ez nem mentegetőzés,azt tiltja a nagykönyv, ez helyzetjelentés.:P:))
Amikor élőben is megláttuk Moncsi török ruháját, Danival egyszerre ugrottunk a témára, és rögtön lefoglaltuk a ki tudja mikor esedékes első napsütéses délutánt egy törökös hangulatú fotósorozat ekészítésére.
(Moncsit szeretjük: Ő az én kedvenc gyerekkori barátném, aki szabadidejében hol énekel, hol török ruhába öltözik, és mi mindenütt ott vagyunk, hogy megörökítsük.:))
olvass tovább...»
Tag vagyok egy fotós közösségi oldalon. Nem árulom el, hogy a flickr-ről van szó, ez úgyis egyértelmű. Nem azért kezdtem oda tölteni a fotóimat, hogy ott mások képeit nézzem, kommenteljem, ismerősöket találjak, vagy ismerősök váljanak ott ismeretlenekből. És főleg nem azért, hogy onnan merítsek inspirációt. Pedig épp ezek történtek, sőt. Legutóbbi fotó-ötleteim mindegyike onnan gyökereztethető.
olvass tovább...»
Ő itt Zsófi, az eddigi legfiatalabb modellünk: hat hetes volt a képek készítése idején.:) Nagyon-nagyon aranyos hathetes.:)
olvass tovább...»
Ahogy azt korábban említettem, elindult a Strobist Boot Camp II, lehet pályázni, és közben okulni világításból. Az első feladat portré készítése. Elég egyértelmű volt számomra, hogy Esztert fogom fotózni. Mivel a Boot Camp témája (úgy általában) a gazdasági válság (mi más?), az első feladatnak meg a munkanélküliség, amolyan CV-re való portré szerepel a kiírásban. Ezt szerintem nem kell komolyan venni.
Az első gondolatom az volt, hogy Esztert, mint állástalan fotográfust fényképezem. Feje fölül érkező főfényben, sötét alapon, enyhén derítve csak, a kezében valamilyen fényképezőgéppel. De azon a vasárnap délutáni fél órán, amikor épp rávattük magunkat, nem találtunk olyan magas helyiséget, ahol Eszter fölé tudtam volna lógatni egy vakut elég magasra. Így maradt az egyszerü, koncepció nélküli, de – szerintünk – nagyon is tetszetős portré.
Egy fényforrással dolgoztunk, ami bal oldalon felül volt, és áttetsző ernyőn keresztül villant. A derítés természetes fény, nagy ablakokból, jobbról. Az utómunka Esztert magát dícséri (visszafogott retus és a kivágás).
Elnézve a mezőnyt, illetve mindazon képeket, amelyek eddig érkeztek a pályázat első fordulójára, azt kell mondjam, nem vagyunk elmaradva :-)
Judittal egy járókában gügyögtünk anno. Szomszédok voltunk. Aztán jól megnőttünk, ő szép lett, én meg a fényképezőgép másik oldalát választottam inkább. Nem is kellett megkérni, hogy fotózhassuk, ő kért meg minket. Ez az alkalom volt az első, hogy több kisvakuval dolgoztunk. Hozott egy pár érdekes tapasztalatot, mind technikai, mind világítási téren. Ami – számomra – a legfontosabb, hogy a kevesebb itt is gyakran több. A legjobb fotók egy vakuval és derítéssel készültek. Az árnyékok rajzolnak számomra a legszebben.
olvass tovább...»
