Zsófiról, meg a babákról általában

Ő itt Zsófi, az eddigi legfiatalabb modellünk: hat hetes volt a képek készítése idején.:) Nagyon-nagyon aranyos hathetes.:)

A  magam részéről nem igazán tudtam, mit is szeretnék kihozni a babafotós témából, mert a szívemnek igazán kedves babás képekhez több előkészület, világítás, idő, stb. kellett volna. Szívem szerint szépen világított, fehér- vagy fekete hátteres képeket készítettem volna, mindenféle giccsbe hajló kellék nélkül, a “cukiságot” mérsékelve, hogy az embernek ne az jusson eszébe, hogy “De édi!”, hanem hogy milyen szép.:) Az igazán jó babafotónak szerintem még ennél is többről kell szólnia. Talán a “babaságról”,a családról, arról, hogy milyen csodás lény az ember… és hogy ezek a pöttömök pici emberpalánták, akik egyszer majd felnőnek, és nagyon sok múlik majd rajtuk…viszont hogy milyen felnőttek lesznek, az meg rajtunk múlik. Nem állítom, hogy biztosan tudnék ilyet csinálni, de léteznek ilyen képek. :)

Egy szó mint száz, a mondanivaló szempontjából a sztájling szerintem másodlagos, de javítsatok ki, ha tévedek.  A magam részéről a falnak megyek pl. Anne Geddes virágcserépben ülő, vagy méhecskének/napraforgónak/angyalkának öltöztetett csöppségeitől… egy kisbaba nem ilyen. Egy baba sír, nevet, morcos, nyűgös vagy nyugodt, ha nagyobbacska, néha bemászik dobozokba vagy fiókokba, mert az móka, de hogy nem fog egy hatalmas bakancs (!) tetején csipkesapiban spontán elaludni , az több, mint valószínű.:) Én egy valódi babát szerettem volna a képeinken viszontlátni.

Ha viszont ez így van, adott a következő kérdés, amin elég sokat töprengtem (azért is, mert az utómunkát kicsit eltérően értelmeztük Danival :)), de most mégis nyitva hagynám: kell-e, illetve mennyire kell, mennyire szabad a babafotót retusálni…? Emlékszünk a szüleink pirospozsgásra festett fekete-fehér babaképeire, meg a sajátjainkra, a műanyag babakádakkal és törölközőkkel, de mi a helyzet ma? Mit vár egy szülő 2009 vége felé, amikor fotósokat kér meg, hogy készítsenek felvételeket a csemetéjéről?

• a, Viszonylag őszinte, realisztikus képeket a Kicsiről, úgy, ahogy ő pár naposan-hetesen kinéz: picikén, esetleg kicsit még gyűrőtten, a születés által megviselten? (Mert “…ilyenek az újszülöttek, ez ő két hetesen, így akarunk emlékezni rá…”)

• b, Kifejezetten szép képeket a babáról,a saját környezetében, sima bababőrrel, csillogó szemekkel? (Mert “…az a foltocska a homlokán úgyis elmúlik majd, miért ne lehetne leretusálni…”)

• c, Beállított, művészi képeket, akár szokatlan pózokban, jelmezekben és helyszíneken,effektekkel megtámogatva,és rendkívül alaposan retusálva? (Mert “Ő a világ legeslegszebb gyereke, és azt akarom, hogy ebben mindenki egyetértsen velem…”)

Esetleg ezek között valahol…? Komolyan, nagyon kíváncsi vagyok.